Gondolatok a Magyar Kultúra Napján
Január 22. különleges nap. 1989 óta ekkor ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát Csekén. Ez az évforduló ma már több, mint egy név a történelemkönyvben: lehetőség arra, hogy megálljunk, és ránézzünk arra, mit jelentenek számunkra a gyökereink, az identitásunk és a közösségi múltunk.
De vajon tényleg szükségünk van arra, hogy folyton a gyökereinket kutassuk?
Vagy a múltba révedés inkább csak újabb stresszt hoz az életünkbe?
Őszintén: néha magam sem tudom.
A gyökereink megtartanak – vagy visszahúznak?
Sokan mondják, hogy „a múlt ismerete nélkül nincs jövő”. És valóban: az évezredes hagyományok, a kulturális örökség, a történeteink, dalaink, szimbólumaink mind olyan kapaszkodók, amelyek segítenek megérteni, honnan jövünk. Ez önbizalmat adhat, stabilitást, és egyfajta lelki otthonosságot is.
De itt jön a belső vitám másik oldala.
Hiszen a múlt árnyai – családi minták, nehéz örökségek, kimondatlan traumák – ugyanúgy képesek bennünk feszültséget kelteni. A gyökereink nemcsak megtartanak, hanem néha gúzsba is kötnek. Sokan épp az örökölt elvárások, félelmek és lojalitáskonfliktusok miatt küzdenek tartós stresszel, és sokszor nem is értik, miért.
Itt válik el, hogy mit tekintünk gyökérnek:
azt, ami táplál, vagy azt, ami belénk kapaszkodik?
Érdemes kutatni a gyökereinket?
Igen… és nem.
Érdemes, mert megmutatja, milyen erősségeket hozunk magunkkal. Mert tisztázza, milyen kulturális és családi minták működnek bennünk.
De nem érdemes, ha a múltat egyfajta kényszerzubbonyként hordjuk magunkon, vagy ha úgy próbálunk megfelelni „a hagyománynak”, hogy közben elveszítjük önmagunkat.
A megoldás szerintem a tudatosság.
A jelenből visszanézni a múltra – nem fordítva.
És itt lép képbe a modern önismeret, a stresszkezelés és a testtudat.
A gyökereink megértése lelki egészséget ad – ha nem ragadunk bele
A hagyományaink, identitásunk, kulturális múltunk valóban segíthetnek abban, hogy erősebben álljunk a világban. De ehhez szükség van arra, hogy a bennünk lévő feszültségeket kezeljük, és ne vigyük tovább automatikusan azokat a mintákat, amelyek már nem szolgálnak. Mi vagyunk a történetünk írói, nem pedig az elődeink forgatókönyvének rabjai.
A tudatos élet nem a gyökerek megtagadását jelenti
Sokkal inkább azt, hogy:
- ami erőt ad, azt továbbvisszük,
- ami fájdalmat okozott, azt feldolgozzuk,
- ami nem a miénk, azt elengedjük.
A stresszmenedzsment (vagus therapy) és a health coaching két olyan modern eszköz, amelyek segítenek abban, hogy ne csupán megértsük a gyökereinket, hanem saját döntéseinkkel új irányokat is teremtsünk.
A mindfulness – tudatos jelenlét, a rendszeres, hatékony stresszkezelés, a test–lélek összehangolása mind ahhoz járulnak hozzá, hogy a múlt ne súlyként, hanem támaszként legyen jelen.
A health coaching rávilágít arra, hogy nem a genetikán hanem az életmódon van a nagyobb hangsúly a civilizációs betegségek kialakulásában. És ezen, hogy lehet változtatni a hétköznapokban.
Végül is: mi a gyökerek szerepe ma?
A gyökerek nem azért fontosak, mert meghatároznak.
Hanem azért, mert indulópontot adnak.
A Magyar Kultúra Napja emlékeztethet arra, hogy lehet egyszerre tisztelni a múltat és szabadnak lenni a jövőben.
A megoldás pedig egyszerűbb, mint gondolnánk:
tudatos élet, önismeret, és egy olyan stabilitás, amely nem kívülről, hanem belülről fakad.
És ha megkérdezem magamtól: „Mire valók a gyökerek?” – ma már azt válaszolom: arra, hogy növekedhessünk tőlük.
Szeretettel,
Erzsébet
🔗Időpontfoglalásért kattints ide!
Képek: Canva
Ha teheted oszd meg kérlek facebookon is:
___