A farsangi időszak hagyományosan az álarcokról, jelmezekről és szerepjátékokról szól.
Vidám, színes, felszabadult időszak – mégis meglepően mély kérdéseket hozhat felszínre. Hiszen egész életünk során szerepek sorát éljük meg: gyerekből felnőtté válunk, majd dolgozó nővé vagy férfivá, párkapcsolati társakká, szülőkké, nagyszülőkké. Ezek a szerepek természetesek, változnak, alakulnak velünk együtt.
De mi történik akkor, amikor egy szerep már nemcsak keret, hanem álarc lesz?
Szerep vagy álarc – hol csúszik el az egyensúly?
Van, amikor kívülről minden rendben: működik a család, zajlik az élet, tesszük a dolgunkat. Belül azonban egyre hangosabbá válik egy érzés, hogy „ez most nem teljesen én vagyok”. Anyaként például egyszerre lehet jelen a hála és a kimerültség. A szeretet és az a vágy, hogy újra önálló, alkotó, dolgozó nőként is létezhessünk.
Ilyenkor jelenik meg a belső feszültség, amely sokszor nem látványos, mégis tartós stressz formájában hat az idegrendszerre. A szerep, amit szeretünk, de amelyből egy időre elfáradtunk, lassan álarccá válhat.
A kérdés nem az, hogy „jó anya vagyok-e”, hanem az, hogy miként tudok önmagam is maradni ebben az élethelyzetben.
Amikor az élet még nem engedi a váltást
Sokszor nem akkor váltunk szerepet, amikor szeretnénk. A körülmények – egy kisgyermek életkora, anyagi helyzet, családi dinamika – még nem engedik, hogy azonnal visszatérjünk egy másik működésbe. Ez az átmeneti állapot az egyik legnagyobb próbatétel, mert egyszerre kíván türelmet és belső rugalmasságot.
Itt válik igazán fontossá a stresszkezelés, amely nem a helyzet megváltoztatásáról szól, hanem arról, hogyan maradunk benne épek. A tudatos jelenlét segít abban, hogy ne azonosuljunk teljesen az aktuális szerepünkkel, hanem lássuk: ez egy állomás, nem végállomás.
Mikor jön el az idő? És honnan tudom, hogy készen állok?
Az idő nem mindig kívülről érkezik. Sokszor belül történik meg előbb a változás. Amikor az idegrendszer már nem túlél, hanem stabilizálódik, amikor a belső feszültség csökken, és újra megjelenik az alkotókedv, a kíváncsiság, az önbizalom.
Ebben segít a stresszmenedzsment (vagus therapy), amely az idegrendszer megnyugtatásán keresztül támogatja a belső átmeneteket. A test jelzései – a légzés, az emésztés, az alvás, hangulatunk, gondolataink minősége pontosan mutatják, mikor kezdünk újra készen állni a váltásra. A health coaching pedig segít felismerni, hogy az új szerep nem a régi elutasítása, hanem annak kibővítése. Mivel a testünk szervrendszerei nem külön-külön dolgoznak, hanem minden összefügg mindennel a holtisztikus szemlélet rávilágít, hogy az egészséges táplálkozás, a rendszeres testmozgás, az alvás minősége, mennyisége hogyan erősítik egymás hatását.
Az álarc letehető – lépésről lépésre
A farsang végén lekerülnek a maszkok. Az életben ez ritkán történik egyik napról a másikra. A tudatos élet azonban lehetőséget ad arra, hogy ne ragadjunk bele egyetlen szerepbe sem. A stresszmenedzsment (vagus therapy) és a health coaching támogat abban, hogy az átmeneti időszak ne önfeladás, hanem belső érés legyen.
A tartós stressz csökkentése nem gyengeség, hanem önismereti bátorság. A stresszkezelés pedig nem megoldja helyettünk az életet, hanem megtart minket addig, amíg eljön a következő szerep ideje.
Talán ez a farsang igazi üzenete: nem az a kérdés, milyen álarcot viselünk – hanem hogy tudjuk-e, mikor és hogyan tehetjük le.
Szeretettel,
Erzsébet
🔗Időpontfoglalásért kattints ide!
Képek: Canva
Ha teheted oszd meg kérlek facebookon is:
___